Saint-Säens igen nagy társadalmi és művészi megbecsülésben részesült, többek között a Becsületrend lovagja volt. Bár műveit a mai hallgató számára inkább a klasszikus fegyelem és mértéktartás jellemzi, mint a hagyomány korlátjainak szétvetése, Saint-Saëns a maga idején mégis a modern zene szenvedélyes híve volt. Sokoldalú tájékozottsága és kifinomult ízlése a francia hangszeres zene egyik kimagasló egyéniségévé avatja. Mint virtuóz zongorista és jeles orgonaművész a gyakorlati zenéléssel is mindvégig eleven kapcsolatban állott.
Az 1874-ben, Henri Caralis költeménye nyomán írt nagyzenekari szimfonikus költeménye eredeti koncepciójában dal volt, holott ebben a műben elsősorban a hangszerelés leleménye ragadja meg a hallgatót. A művet Párizsban mutatták be, 1875. január 23-án. A sírokból kikelő csontvázak éjféli mulatozása középkori téma, amit számos zeneszerző dolgozott fel. Saint-Saëns baljós hangú keringőt táncoltat kísérteteivel, a zenéhez elhangolt szólóhegedű üres húrjainak hátborzongató kettősfogásai adják annak a hangulatnak torz karikatúráját, amelyet általában a mulatságokon a hangoló zenészek felajzó nekikészülődése teremt meg. A zordon dáridó a kakas kukorékolásával ér véget, amelyet oboa szólaltat meg. Erre a kérlelhetetlen takarodóra eltűnnek a táncosok… (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)
Saint-Säens: Haláltánc
2013 január 23. | Szerző: viita
Saint-Säens igen nagy társadalmi és művészi megbecsülésben részesült, többek között a Becsületrend lovagja volt. Bár műveit a mai hallgató számára inkább a klasszikus fegyelem és mértéktartás jellemzi, mint a hagyomány korlátjainak szétvetése, Saint-Saëns a maga idején mégis a modern zene szenvedélyes híve volt. Sokoldalú tájékozottsága és kifinomult ízlése a francia hangszeres zene egyik kimagasló egyéniségévé avatja. Mint virtuóz zongorista és jeles orgonaművész a gyakorlati zenéléssel is mindvégig eleven kapcsolatban állott.
Az 1874-ben, Henri Caralis költeménye nyomán írt nagyzenekari szimfonikus költeménye eredeti koncepciójában dal volt, holott ebben a műben elsősorban a hangszerelés leleménye ragadja meg a hallgatót. A művet Párizsban mutatták be, 1875. január 23-án. A sírokból kikelő csontvázak éjféli mulatozása középkori téma, amit számos zeneszerző dolgozott fel. Saint-Saëns baljós hangú keringőt táncoltat kísérteteivel, a zenéhez elhangolt szólóhegedű üres húrjainak hátborzongató kettősfogásai adják annak a hangulatnak torz karikatúráját, amelyet általában a mulatságokon a hangoló zenészek felajzó nekikészülődése teremt meg. A zordon dáridó a kakas kukorékolásával ér véget, amelyet oboa szólaltat meg. Erre a kérlelhetetlen takarodóra eltűnnek a táncosok… (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)
-viita-
Oldal ajánlása emailben
X