Az 1788-ban komponált szimfónia melléknevét három évvel később nyerte: 1791. július 7-én ezt a művet játszották Oxfordban, Haydn díszdoktorrá avatása alkalmából. Eredeti rendeltetése szerint ez is a párizsi szimfóniák sorába tartozik, betetőzve, sőt, valósággal megkoronázva a sorozatot. Részben az 56 éves mester érett művészete, részben Mozart nyilvánvaló hatása eredményezte azt a mesterségbeli virtuozitást és kifejezésbeli koncentrációt, ami az „Oxford” szimfóniát remekművé avatja. A lassú előjáték nyomán felhangzó gyors első tétel (Allegro spiritoso) kidolgozási szakasza a motivikus munka remeke és egyben a koncentrált szerkesztés mintapéldája is. A második tétel (Adagio) derűs poézisét a középső szakasz drámai moll-epizódja árnyékolja be. A zárótétel szokásos rondó formáját a szonáta összetettebb képletével helyettesíti a mester.
Haydn: G-dúr “Oxfordi” szimfónia
2013 július 7. | Szerző: viita
Az 1788-ban komponált szimfónia melléknevét három évvel később nyerte: 1791. július 7-én ezt a művet játszották Oxfordban, Haydn díszdoktorrá avatása alkalmából. Eredeti rendeltetése szerint ez is a párizsi szimfóniák sorába tartozik, betetőzve, sőt, valósággal megkoronázva a sorozatot. Részben az 56 éves mester érett művészete, részben Mozart nyilvánvaló hatása eredményezte azt a mesterségbeli virtuozitást és kifejezésbeli koncentrációt, ami az „Oxford” szimfóniát remekművé avatja. A lassú előjáték nyomán felhangzó gyors első tétel (Allegro spiritoso) kidolgozási szakasza a motivikus munka remeke és egyben a koncentrált szerkesztés mintapéldája is. A második tétel (Adagio) derűs poézisét a középső szakasz drámai moll-epizódja árnyékolja be. A zárótétel szokásos rondó formáját a szonáta összetettebb képletével helyettesíti a mester.
Oldal ajánlása emailben
X