Beethoven: Esz-dúr szeptett
2013 április 2. | Szerző: viita |
A hegedűre, brácsára, klarinétra, kürtre, fagottra, gordonkára és nagybőgőre írt művet Beethoven Ferenc császár feleségének, Mária Teréziának ajánlotta. 1799-ben és 1800 első negyedévében dolgozott a szeptett írásán. 1800. április 2-án, a bécsi udvari színházban rendezett hangversenyen, az I. szimfóniával egy műsorban mutatták be a darabot, amely nyomtatásban két évvel később jelent meg. A maga idejében igen nagyra tartották ezt a művet, amit pedig szerzője kevésre becsült. Az ifjúi életörömnek és felhőtlen vidámságnak mindenesetre meggyőző kifejezője, egyúttal pedig az egyes hangszerek adottságait kiválóan ismerő, a kamarazene műfajában otthonossá lett alkotó hatásos és értékes kompozíciója a szeptett.
A darab legnépszerűbb részlete a variációs negyedik tétel, amelynek dalszerű témáját mint „rajnai népdalt” publikálta egy élelmes vállalkozó. A témát követő öt variáció a fiatalkori kamarazeneművekben gyakran megnyilvánuló leleményt magasabb szinten fejleszti tovább. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)
-viita-
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: