Ma van Debussy halálának évfordulója: 1918. március 25-én, 56 évesen halt meg Párizsban.
Debussy életműve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi műfajába. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit: rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ívelő, bájos és finom vonalát.
A Római díj nyerteseként, melyet 22 évesen nyert el, Debussy egy időre „száműzetésbe” került a Medici villába, ahonnan négy kompozíciót küldött haza Párizsba. Ezek között első helyen áll a Tavasz című szimfonikus szvit, 1887-ből. A francia zenei élet illetékesei méltán hökkentek meg a mű újdonságra törekvő, szokatlan hangján, a színek túlburjánzásán, amely — úgy vélték — a forma világosságát és a pontosságot veszélyezteti. Valóban, a megszokott dúr és moll hangnemeken kívül álló dallamok, különös hangközök sértették az egykorú hallgató fülét ebben a merész kompozícióban. A mű alapgondolatát Botticelli Primavera című festménye adta a zeneszerzőnek. Nem próbálta a zene nyelvére lefordítani a festmény hangulatát, hanem arra törekedett, hogy — mint ő maga mondta — „kifejezésre juttassa az élőlények és a természet világának lassú, fájdalmas keletkezését, majd örömteli kivirulását, új életre születését….” (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)
-viita-
