Honegger: “A három D” szimfónia

2013 március 9. | Szerző: viita |

Az V. szimfónia Honegger utolsó alkotása e műfajban. Élete utolsó éveiben, halálos betegen írta. Úgy érezte, szerénytelenség volna a zenetörténet „nagy Ötödik szimfóniája” — Beethoven opusza — után hasonló címet adnia művének, ezért azt alcímmel látta el: „A három D” (Di tre Re) arra a három D-hangra utal, amely a szimfónia valamennyi tételének végén a basszusokban felhangzik.

Szubjektív hang, rendkívül komoly, sőt, tragikus költői mondanivaló jellemzi Honegger utolsó szimfóniáját. A zeneszerző a maga egyéni sorsának reménytelenségét, betegségét, közelgő halálának előérzetét fejezte ki ebben a művében. De reménytelennek érzi az egész emberiség sorsát, küzdelmét is. Ha már maga Honegger utalt Beethoven V. szimfóniájára, önként kínálkozik az összehasonlítás a híres Sors-szimfónia problematikájával. Beethoven végül is legyőzi a végzetet, és az egész emberiséggel szövetkezve ül rajta diadalt; századunk ötvenes éveinek elején azonban a magára maradt zeneszerző nem talált kiutat kétségeiből: az ő küzdelme kudarcba fulladt.

A háromtételes szimfónia tragikus megoldással fejezi be az első tételben felvetett konfliktust. Ez az első tétel rövid, rendkívül tömör és kifejező, kevés szóval sokat mondó, komor zene.

A rákövetkező második tétel felirata (Allegretto) csak ígéri az oldott hangulatot, könnyedséget. Valójában itt a zeneszerző a szigorú szerkesztés iskolapéldáját mutatja be egyetlen zenei gondolat bonyolult és mesteri változatainak során. Az ellenpont évszázados törvényeit ezúttal új tartalom kifejezésére használja fel. Két ízben lassú közjáték szakítja meg a tételt, és a dallam érzelmekre ható erejével próbál kitörni a kérlelhetetlen rend béklyóiból. A próbálkozás hasztalan, a gépies konstrukció diadalmaskodik az ember jajszava felett.

A szimfónia harmadik tétele mozgalmas, harcos lendületű; magasba törő erőfeszítése azonban a befejezés előtt váratlanul megtörik, ezért vigasztalan a mű végső kicsengése.

Honegger utolsó szimfóniáját néhány hónappal elkészülte után, 1951 március 9-én mutatta be Bostonban Charles Münch.

-viita-