1827. március 26-án, ötvenhét éves korában halt meg a zene történetének egyik legnagyobb lángelméje, Ludwig van Beethoven.
Az F-dúr vonósnégyes (op. 135) egyike a mester legutolsó műveinek. 1826 nyarán kezdte el írását, miközben a cisz-moll kvartetten az utolsó simításokat végezte. Szeptemberben elutazott fivére gneixendorfi birtokára, és ott néhány hét alatt befejezte a kompozíciót. Hatalmas tömegű vázlat előzte meg a munka végleges formáját, nem kevesebb, mint 79 oldalt tesznek ki az előkészületek írásbeli dokumentumai. A nyilvános bemutatót a zeneköltő már nem élte meg: 1828 márciusában adták elő első ízben az F-dúr vonósnégyest, azon a hangversenyen, amelyet Joseph Linke gordonkaművész a bécsi Zeneegylet nagytermében Beethoven emlékére rendezett.
Végső egyszerűség árad a lassú tétel énekéből, amely — hosszú idő után ismét — rátalált a bensőséges dalolás felszabadító érzésére. Szinte ámulunk, ha elemezzük ezt a dallamot: milyen kevés kellett ehhez a himnikus szépséghez! Alig elmozduló, 6/8-os metrumban lépdelő melódia… Lento assai tempó… Desz-dúr hangnem… valóban csak ennyi kell? — kérdezi csodálkozva a hallgató, reménykedve az epigon. A tétel variációk sorozatából alakul: a témát követő cisz-moll változat bonyolultabb világképet sejtet a mindvégig pianissimo hangzás homofóniáján belül. Ez után az elsőhöz hasonló a téma feldolgozásának módja, majd aprózott alakjában hangzik fel utoljára, éteri magasságban, szinte testetlenül lebegve e felejthetetlen ének. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)
Beethoven: F-dúr vonósnégyes
2013 március 26. | Szerző: viita
1827. március 26-án, ötvenhét éves korában halt meg a zene történetének egyik legnagyobb lángelméje, Ludwig van Beethoven.
Az F-dúr vonósnégyes (op. 135) egyike a mester legutolsó műveinek. 1826 nyarán kezdte el írását, miközben a cisz-moll kvartetten az utolsó simításokat végezte. Szeptemberben elutazott fivére gneixendorfi birtokára, és ott néhány hét alatt befejezte a kompozíciót. Hatalmas tömegű vázlat előzte meg a munka végleges formáját, nem kevesebb, mint 79 oldalt tesznek ki az előkészületek írásbeli dokumentumai. A nyilvános bemutatót a zeneköltő már nem élte meg: 1828 márciusában adták elő első ízben az F-dúr vonósnégyest, azon a hangversenyen, amelyet Joseph Linke gordonkaművész a bécsi Zeneegylet nagytermében Beethoven emlékére rendezett.
Végső egyszerűség árad a lassú tétel énekéből, amely — hosszú idő után ismét — rátalált a bensőséges dalolás felszabadító érzésére. Szinte ámulunk, ha elemezzük ezt a dallamot: milyen kevés kellett ehhez a himnikus szépséghez! Alig elmozduló, 6/8-os metrumban lépdelő melódia… Lento assai tempó… Desz-dúr hangnem… valóban csak ennyi kell? — kérdezi csodálkozva a hallgató, reménykedve az epigon. A tétel variációk sorozatából alakul: a témát követő cisz-moll változat bonyolultabb világképet sejtet a mindvégig pianissimo hangzás homofóniáján belül. Ez után az elsőhöz hasonló a téma feldolgozásának módja, majd aprózott alakjában hangzik fel utoljára, éteri magasságban, szinte testetlenül lebegve e felejthetetlen ének. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)
-viita-
Oldal ajánlása emailben
X