Brahms: B-dúr zongoraverseny

2013 február 25. | Szerző: viita |

Ma a Művészetek Házában Brahms második zongoraversenye is műsoron van.

1881 nyarán ezekkel a szavakkal számolt be Brahms egyik kedves tanítványához írt levelében új művéről: „…El akarom mesélni, hogy írtam egy egészen kis zongoraversenyt egy egészen kis, gyengéd scherzóval…” E tréfás híradás a zeneirodalom egyik leghatalmasabb koncertjére vonatkozik.

Ebben a versenyműben a szólóhangszer végérvényesen beleolvad a hatalmas szimfonikus együttesbe, ugyanakkor azonban a zongorajátékossal szemben alig győzhető követelményeket támaszt a komponista: szinte emberfeletti fizikai erőt, állóképességet, különleges izomzatot, mert csak így szólaltatható meg teltfogású hangzatainak dús tömege, viharzó oktáváinak monumentális áradata. A mű szimfonikus koncepciójára vall a műfaj történetében szinte páratlan négytételes felépítés.

A második tétel — az utólag komponált „kicsiny és gyengéd” scherzo — a fiatalkori D-dúr szerenád d-moll scherzójának leszármazottja. Tematikája démoni energiákat szabadít fel. A zongora szinte már az anyagszerűség határán kel versenyre a zenekar felkorbácsolt indulataival. Ugyanakkor feltűnik ebben a scherzóban az a különös, borongós hang is, amely Brahms kamarazenéjének és dalainak nagy részét jellemzi, és amelyet a nagyvilág „magyaros”-nak érez. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)

-viita-