Glinka Novoszpasszkojéban, a szmolenszki kormányzóságban született. Tizenhárom éves korában Pétervárra került, itt kezdett zenét tanulni, főként autodidakta úton. 1824-ben minisztériumi tisztviselő lett, közben tovább foglalkozott zeneszerzéssel. Első műveit nagybátyja jobbágyzenekara számára írta. Egy évig Berlinben tanult, majd visszatért Oroszországba, ahol megírta az orosz nemzeti opera klasszikus remekművét, az Iván Szuszanyint.
Következő operáját, a Ruszlán és Ludmillát hat évvel később, 1842-ben mutatták be. Ez nem aratott sikert; csalódására és megrongált egészségére Glinka Franciaországban és Spanyolországban keresett gyógyulást 1844-ben. Később Nyugat-Európába utazott, Párizsba és Berlinbe. Itt halt meg, alig ötvenhárom éves korában, 1857. február 15-én.
Glinka második operája Puskin költeménye nyomán készült, a szöveg írásában valóságos kis költői munkaközösség vett részt, magával a zeneszerzővel együtt. A kompozíció 1841-ben készült el, a következő évben Pétervárott mutatták be. Míg az Ivan Szuszanyinban Glinka az orosz népzene ösztönzésére alkotott, ezúttal a szomszédos keleti népek dallamkincséből merített.
Akárcsak első operájában, itt is hibátlanul érvényesül az olasz mesterektől tanult dallamos énekszólam, a németektől elsajátított gondos kidolgozás és a francia nagyopera látványos pompája. Az ifjú hős, Ruszlán, aki kedveséért, a szép Ludmilláért bátran szembeszáll minden veszéllyel, a nyitány főtémájában mutatkozik be első ízben a hallgatóságnak. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)
-viita-