Schumann: Rajnai (III.) szimfónia

2013 február 6. | Szerző: viita |

A Rajnai szimfónia — bár számozása szerint a harmadik helyen áll Schumann négy szimfóniája között — valójában a zeneszerző utolsó szimfóniája, bemutatója Düsseldorfban volt, 1851. február 6-án. Abból az időből való, amikor Schumann a Rajna melletti Düsseldorfba költözött. Mintha a nagy és áhítatos mondákkal övezett német folyó közelsége valóban hatott volna a szimfónia komponálására: a Rajna-menti táj természeti szépségei, a német népzene lírai mozzanatai át- meg átszövik a mű öt tételét. De a természeti benyomásokon kívül ösztönzően hatott a Rajnai szimfónia megalkotására a kölni dóm és a hozzá fűződő regényes mondavilág is.

Az első tétel nagyméretű, nagylélegzetű bevezetés, amelynek méltóságteljes hömpölygése valóban éppúgy lehet a monumentális székesegyház zenei ábrázolása, mint a hatalmas folyam közelségének élményéből fakadó természeti kép.

A második tételt Schumann scherzónak nevezi, valójában azonban inkább megilletődött népdal csendül ki belőle, mint szilaj tánc. Ugyanilyen bensőséges meghatottság árad a harmadik tételből, amelyet ismét természet-élmény inspirálhatott. Míg a klasszikus szimfóniák általában négy tételesek, Schumann ezúttal még egy tétellel bővíti szimfóniáját oly módon, hogy a fináléhoz önálló előjátékot illeszt.

A negyedik tétel régies hangzása és hagyományokra utaló technikája valószínűleg ismét a kölni dómra utal: egy ünnepélyes érseki beiktatás emlékét örökíti meg ezúttal Schumann. A befejező tétel ünnepi fényben ragyog. Hangulata „A költő szerelme” című, Heine verseire írott dalciklus utolsó előtti dalát idézi elénk: azt, amelyikben a költő ódon regékre emlékezik. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)

-viita-