Francis Poulenc Párizsban született. Ötéves korában kezdett zongorázni tanulni. 1917-ben írta első kompozícióját, egy zongoradarabot. 1935-ben a salzburgi ünnepi játékokon mint zongorakísérő tűnt fel Pierre Bernac baritonista mellett. Ettől kezdve az egész világon nagy sikerrel vendégszerepeltek. A második világháború alatt Poulenc az ellenállási mozgalomban szerzett jelentős érdemeket. Párizsban halt meg, 64 éves korában, 1963. január 30-án.
A szextett előadói apparátusa: zongorával kiegészített fúvósötös (fuvola, oboa, klarinét, kürt, fagott). Az 1930—1932-es években keletkezett kompozíció virtuóz, helyenként érzelmes szórakoztató-zene, hajdani divertimentók értelmében (nem véletlen, hogy a második tétel címe kifejezetten utal erre a rokonságra). Mindhárom tétel hármas tagolású, ezt a tagolást nemcsak a tematika, hanem a tempó feltűnő megváltoztatása is érzékelteti a hallgatóval. Így a gyors első tétel középső szakasza lassú tempóban dolgozza fel a mű elején bemutatott zenei anyagot; a Divertissement címet viselő második tétel tempója lassú, ez a középrészben gyorsul fel, itt mintha Mozart C-dúr zongoraszonátáját idézné. A zárótétel frissen pergő muzsikája viszont a kódában változik lassúra. Igen érdekes módon oldja meg Poulenc a fúvós hangszerek és a zongora hangszíneinek társítását. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)
Poulenc: Szextett
2013 január 30. | Szerző: viita
Francis Poulenc Párizsban született. Ötéves korában kezdett zongorázni tanulni. 1917-ben írta első kompozícióját, egy zongoradarabot. 1935-ben a salzburgi ünnepi játékokon mint zongorakísérő tűnt fel Pierre Bernac baritonista mellett. Ettől kezdve az egész világon nagy sikerrel vendégszerepeltek. A második világháború alatt Poulenc az ellenállási mozgalomban szerzett jelentős érdemeket. Párizsban halt meg, 64 éves korában, 1963. január 30-án.
A szextett előadói apparátusa: zongorával kiegészített fúvósötös (fuvola, oboa, klarinét, kürt, fagott). Az 1930—1932-es években keletkezett kompozíció virtuóz, helyenként érzelmes szórakoztató-zene, hajdani divertimentók értelmében (nem véletlen, hogy a második tétel címe kifejezetten utal erre a rokonságra). Mindhárom tétel hármas tagolású, ezt a tagolást nemcsak a tematika, hanem a tempó feltűnő megváltoztatása is érzékelteti a hallgatóval. Így a gyors első tétel középső szakasza lassú tempóban dolgozza fel a mű elején bemutatott zenei anyagot; a Divertissement címet viselő második tétel tempója lassú, ez a középrészben gyorsul fel, itt mintha Mozart C-dúr zongoraszonátáját idézné. A zárótétel frissen pergő muzsikája viszont a kódában változik lassúra. Igen érdekes módon oldja meg Poulenc a fúvós hangszerek és a zongora hangszíneinek társítását. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)
-viita-
Oldal ajánlása emailben
X