Az Olasz Kultúrintézet mára meghirdetett koncertjének egyik darabja Borogyin műve.
Borogyin három szimfóniája közül a második a viszonylag legismertebb. Szerzője hét évig (1869—1876) dolgozott rajta, később a bemutató után átdolgozta a mű hangszerelését. A zeneszerző halála után Rimszkij-Korszakov módosított a hangszerelésen, mielőtt a szimfóniát kiadásra bocsátotta volna: elsősorban a scherzo hangzását tette levegősebbé, s szabadította meg súlyos ballasztjaitól. A művet egyébként Muszorgszkij hősi szimfóniának nevezte, feltehetően az első tétel alapján, amelynek a vonóskar pregnáns unisonóján felhangzó főtémája valóban heroikus jellegű. Borogyin állítólag úgy nyilatkozott (Sztaszovnak), hogy a szimfónia első tételében orosz daliák összejövetelét kívánta lefesteni, míg a harmadik, lassú tételben az ősi orosz énekmondók, a bajan-ok figuráját ábrázolta. A finálé, a zeneszerző kommentárja szerint nagyszabású tabló harcosok lakomájáról és mulatságáról. Ez a keret kitűnő alkalmat nyújtott az orosz népzene hatásos interpretációjára. (Pándi Marianne: Hangversenykalauz)
-viita-