<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Impromptu</provider_name><provider_url>https://impromptu.cafeblog.hu</provider_url><author_name>viita</author_name><author_url>https://impromptu.cafeblog.hu/author/viita/</author_url><title>Brahms: B-dúr zongoraverseny</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Ma a Művészetek Házában Brahms második zongoraversenye is műsoron van.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;1881 nyarán ezekkel a szavakkal számolt be Brahms egyik kedves tanítványához írt levelében új művéről: „...El akarom mesélni, hogy írtam egy egészen kis zongoraversenyt egy egészen kis, gyengéd scherzóval...” E tréfás híradás a zeneirodalom egyik leghatalmasabb koncertjére vonatkozik.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Ebben a versenyműben a szólóhangszer végérvényesen beleolvad a hatalmas szimfonikus együttesbe, ugyanakkor azonban a zongorajátékossal szemben alig győzhető követelményeket támaszt a komponista: szinte emberfeletti fizikai erőt, állóképességet, különleges izomzatot, mert csak így szólaltatható meg teltfogású hangzatainak dús tömege, viharzó oktáváinak monumentális áradata. A mű szimfonikus koncepciójára vall a műfaj történetében szinte páratlan négytételes felépítés.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A második tétel — az utólag komponált „kicsiny és gyengéd” scherzo — a fiatalkori D-dúr szerenád d-moll scherzójának leszármazottja. Tematikája démoni energiákat szabadít fel. A zongora szinte már az anyagszerűség határán kel versenyre a zenekar felkorbácsolt indulataival. Ugyanakkor feltűnik ebben a scherzóban az a különös, borongós hang is, amely Brahms kamarazenéjének és dalainak nagy részét jellemzi, és amelyet a nagyvilág „magyaros”-nak érez. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)&lt;/p&gt;
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=Ox2IDoCHcV8[/embed]

-viita-</html><type>rich</type></oembed>