<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Impromptu</provider_name><provider_url>https://impromptu.cafeblog.hu</provider_url><author_name>viita</author_name><author_url>https://impromptu.cafeblog.hu/author/viita/</author_url><title>Schubert: III. szimfónia</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;1815-ben, úgyszólván néhány nap alatt írta Schubert III. szimfóniáját. Mint a zeneszerző műveinek zöme, életében ez sem került nyilvánosság elé (házi hangversenyen 1815-ben valószínűleg bemutatták): csak 1860-ban hangzott fel első ízben a szimfónia fináléja, míg a teljes művet 1881. február 19-én mutatták be Londonban.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A patetikus, fantáziaszerű lassú bevezetés után felhangzó gyors első tétel kamarazeneszerűen áttört, levegős hangszerelésével lepi meg a hallgatót; a tétel dallamvilágára a fiatalos lendület és energia jellemző. A III. szimfóniához Schubert nem írt lassú tételt: a második helyen nyugodt és szemlélődő Allegretto áll, mintegy korai előképe a nagy C-dúr szimfónia „mennyei hosszúságú” második tételének. A Menüett a súlyos ütemelőzők szokatlan effektusával lep meg: ez, valamint a hirtelen dinamikai váltások adják a tétel sajátos humorát és egyben népies zamatát. Váratlan a finálé tarantellaritmusa is, amelynek kései megfelelője a posztumusz c-moll zongoraszonáta ragyogó és démoni zárótétele. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)&lt;/p&gt;
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=z9dCgF_LvYg[/embed]
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;-viita-&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>