<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Impromptu</provider_name><provider_url>https://impromptu.cafeblog.hu</provider_url><author_name>viita</author_name><author_url>https://impromptu.cafeblog.hu/author/viita/</author_url><title>Wagner: Parsifal</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Richard Wagner 1883. február 13-án halt meg, Velencében. Utolsó otthona a királyi pompájú &lt;a href=&quot;http://www.vendramincalergi.com/palazzo/&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;Palazzo Vendramin-Calerghi&lt;/a&gt; volt. Utolsó operája a Parsifal volt. E keresztény szellemben íródott mű végül is a wagneri alkotás befejezése. A vad kalandozások, szerelmi és művészi botrányok hőse megtér, és a kereszttől vár üdvözülést. Egész sor barátja szembefordul vele, elsősorban Nietzsche. A kortársak és a későbbi esztéták kétségbe vonják a megtérés őszinteségét. Túlságosan pompás, túlságosan érzékeny, túlságosan pogány kereszténység ez. Tele ellentmondással, éppen úgy, mint Wagner egész élete és filozófiája, melyet majd szétrobbantanak a belső feszültségek.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Az opera befejezése a múlt század érzelmes szentképeire emlékeztet. A Hit, a Grál és az Úrvacsora témáinak zengése közben zárul a zenedráma, az utolsó nagy mű, amely végül is pontot tesz egy csodálatos alkotói pálya után. Ez hát az út: a Rienzitől, a Bolygótól, Siegfried pogány isteneitől - a&lt;a href=&quot;http://www.youtube.com/watch?v=WV5chE1Zu5s&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt; Nagypénteki varázs&lt;/a&gt;ig. Az út végén, mondjuk így Wagner dicsőségének teljében, a régi barátok megkérdőjelezték ezt az utolsó állomást. Őszinteségét vonták kétségbe.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Mi hiszünk a zenének, amely Wagner filozófiai-politikai-teológiai leleményén túl a XIX. század emberéről énekel, aki sok mindenben hitt, és épp ezért semmiben sem hitt igazán. Mindig az egyéni, az individuális utat kereste, hogy végül is betérjen a karámba, ahol a közelgő halál félelmét nem egyedül, hanem a nyájjal együtt könnyebben tudta elviselni. Ez a remekmű hit és hitetlenség együtt. Kereszténység és pogányság. Modern, és mégis a középkori költészethez csatlakozó. Tehát sokszínű, sokértelmű, sokrétű, kétségektől gyötört, újat kereső, és a régihez menekülő, csakúgy, mint mi magunk. (Gál György Sándor, Új operakalauz)&lt;/p&gt;
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=iHnZRB9a5tg[/embed]

-viita-

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>