<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Impromptu</provider_name><provider_url>https://impromptu.cafeblog.hu</provider_url><author_name>viita</author_name><author_url>https://impromptu.cafeblog.hu/author/viita/</author_url><title>Verdi: Otello</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;1887. február 5-én a milánói Scalában megszólal a Boito librettójára komponált Otello - sok huzavona, egyezkedés, vita és megbékélés után. Verdi ugyanis furcsa feltételekkel állt elő, pl. a szereplőkön kívül a próbán senki nem vehetett részt. A zeneszerző fenntartotta a jogot, hogy még a kosztümös főpróbán is lemondhassa az előadást. Bizalmatlan volt önmagával szemben? Vagy művészeiben nem bízott? Ezt a rejtvényt ma már senki sem tudja megfejteni.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Az öreg Verdi ott volt minden próbán. Nem volt passzív hallgató. Úgy csiszolta, szépítgette az előadást, mint gyémántköszörűs a drágakövet. A közönség és a szakértők a legteljesebb hódolattal fogadták a remekművet és az előadást is. Verdi nem rejtette véka alá, hogy elégedetlen az előadással: a díszletek elhibázottak, a rendezés helytelen, a viharjelenet megvalósítása szegényes, rossz, de olyan rossz, hogy minden képzeletet felülmúl.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Szerencsére csak a maestro volt ilyen szigorú. A publikum nem tudott betelni az ünnepléssel. Verdi hintójából kifogták a lovakat: a járművet az ifjúság gördítette a zeneszerző szállásáig. Még ezzel sem érték be, az öreg mesternek többször meg kellett jelennie az erkélyen, hogy fogadja az ünneplést.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Az első felvonás végén hangzik fel az opera egyik legszebb duettje, amikor Otello kettesben marad Desdemonával. Megszólal a csodálatos szerelmi kettős, Verdi életművének egyik remeke. Verdi az Otello bemutatója idején 75 éves. Aggastyán. És most komponálja az Otello-Desdemona duettet, telve a szenvedély forróságával, izzó erotikájával, a zene olyan felfokozott erejével, hogy ha nem ismernénk a remekmű keletkezési történetét, azt hihetnénk, hogy ezeket a csodálatos taktusokat egy élettől duzzadó ifjú vetette papírra. (Gál György Sándor, Új operakalauz)&lt;/p&gt;
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=m51hanlRI4A[/embed]
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;-viita-&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>