1.0Impromptuhttps://impromptu.cafeblog.huviitahttps://impromptu.cafeblog.hu/author/viita/<p style="text-align: justify">1893 február elsején volt a Manon Lescaut bemutatója Torinóban. A közönség és a szakemberek vélekedése úgyszólván egyező volt: egy nagy tehetség vagy talán zseni lépett színpadra, olyan biztonsággal, az ötletek és dallamok olyan bőségével, ami még a gazdag olasz zenés színpadon is ritkaságszámba ment. A remek librettó Prévost abbé 200 évvel korábban ír regényén alapult. A történet olyan merész, hogy azt hihetnénk, valami rokokó kosztümbe öltöztetett modern regény.</p> <p style="text-align: justify">Manon elragadóan csípős, érzelmes, ironikus, szenvedélyes, kiábrándult és lelkes története iskolát teremtett. Íme két ember, akik szeretik egymást akkor is, ha tudják, hogy az egyik utcalányhoz méltó életet élt, a másik pedig főleg hamiskártyázásból tartotta fenn magát. A most kiválasztott operarészlet a II. felvonás elején hangzik fel. Párizsban vagyunk, Géronte fényűző palotájában Mindenütt bőség, fényűzés, s mindaz a luxus, amit csak a mérhetetlenül sok pénz biztosíthat. Manon a szegénység, vagyis Des Grieux lovag helyett inkább a gazdagságot, tehát Geronte urat választotta. A szép Manon most a reggeli öltözködés szertartásával van elfoglalva. Manon bevallja, hogy gyötri a lelkiismeret. A rázúdított aranyeső sem feledteti el az ifjú lovagot, akinek egy csókja, szerelmes simogatása többet ér a földkerekség minden kincstáránál.</p> [embed]https://www.youtube.com/watch?v=c-kjRM3lc3U[/embed] -viita-rich