<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Impromptu</provider_name><provider_url>https://impromptu.cafeblog.hu</provider_url><author_name>viita</author_name><author_url>https://impromptu.cafeblog.hu/author/viita/</author_url><title>Schubert: Rosamunda - nyitány</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Franz Schubert Lichtenthalban született 1797. január 31-én, 216 évvel ezelőtt.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A muzsikának volt olyan területe, amely örökre elérhetetlen maradt Schubert számára: az opera. Hiába ostromolta kielégíthetetlen szenvedéllyel a színpadot, operái mindvégig sikertelenek voltak, és ezeket a balsorsú darabokat az utókor sem tudta kiemelni a feledésből. Talán a drámai erő hiányzott a zeneszerzőből, ez okozta sorozatos kudarcait; talán az a szerencsétlensége, hogy sohasem jutott jó szövegkönyvhöz; de lehetséges, hogy éppen a gyenge művek maradtak reánk és a jók tűntek el…&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A Rosamunda című színpadi művet a gyenge szövegkönyv eleve bukásra ítélte. &lt;em&gt;Wilirelmine Chézy&lt;/em&gt;, a múlt század kevés tehetséggel de annál több becsvággyal bíró, népszerű írónője — aki Weber Euryanthe operájának balsikerű librettójával tette nevét „emlékezetessé”, ezúttal nem kevésbé zűrzavaros, valószínűtlen történetet vázolt fel &lt;em&gt;Rosamunda, Cyprus hercegnője &lt;/em&gt;címmel. A darabhoz Schubert írt zenét és ez — ellentétben legtöbb színpadi művével — színre is került a Theater an der Wien-ben, 1823-ban. A bemutató után a kritika egyhangúan elítélte a szövegkönyvet, ám a muzsika értékeit elismerte.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A darabot az Alfonso és Estrella című Schubert-opera nyitányával játszották, Rosamunda-nyitányként azonban ma egy harmadik Schubert-mű, A bűvös hárfa (Die Zauberharfe) nyitányát ismerjük. A népszerű darab mind szerkesztésében, mind tartalmában rendkívül igényes. Egyes részleteiben erősen emlékeztet a „nagy” C-dúr szimfóniára (a nyitány hangneme is C-dúr!). A lassú bevezetés után felhangzó szonátatétel mindvégig jellegzetes ritmikája a schuberti „patak-zenék” elbűvölő csobogását idézi fel, a második téma áttört hangszerelése és dallamossága pedig valóságos előhírnöke az életművet megkoronázó nagy szimfóniának. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)&lt;/p&gt;
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=eweNfeaztoY[/embed]

-viita-</html><type>rich</type></oembed>