1.0Impromptuhttps://impromptu.cafeblog.huviitahttps://impromptu.cafeblog.hu/author/viita/<p style="text-align: justify">A jeles német zeneszerző és karmester 1838. január 6-án született Kölnben. A konzervatív romantika irányvonalát követő műveit ma már elavultnak érezzük. Talán csak g-moll hegedűversenye bizonyult valóban időtállónak. Az 1866-ban írt kompozíciót szerzője Joachim Józsefnek ajánlotta.</p> <p style="text-align: justify">[embed]https://www.youtube.com/watch?v=ocN-epegWLc[/embed]</p> <p style="text-align: justify">Az első tétel főtémája - az üstdobok sejtelmes pergése után - fafúvókon hangzik fel: szignálszerű rövid képlet, amit kétszer egymás után szólaltatnak meg a fuvolák, klarinétok és fagottok, a kürtök halk kitartott hangja felett. Utána a szólóhegedű lép be azzal a rögtönzésszerű futammal, amit Beethoven és Brahms versenyműveiből ismerünk (Bruch mintaképe itt Beethoven lehetett, miután Brahms koncertje tizenkét évvel később keletkezett). A tétel tematikájának jellegzetes tartozéka a basszusok által pengetve megszólaltatott ritmikus képlet, amely csaknem szünet nélkül végigkíséri a zenei történést.</p> <p style="text-align: justify">A viszonylag rövid első tétel után megszakítás nélkül következik a rendkívül dallamos lassú tétel. Érzelmektől telített, áradó melodikája a hegedű lelkéből lelkedzett, talán Mendelssohn óta nem írtak ilyen bőven ömlő hangszeres dalolást. De nem kevésbé ellenállhatatlan a feszes tartású finálé, amelyből viszont éppen Brahms meríthetett ihletet a maga hegedűversenyének zárótételéhez. (Pándi Marianne: Hangversenykalauz)</p> <p style="text-align: justify">-viita-</p>rich