1815-ben, \u00fagysz\u00f3lv\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny nap alatt \u00edrta Schubert III. szimf\u00f3ni\u00e1j\u00e1t. Mint a zeneszerz\u0151 m\u0171veinek z\u00f6me, \u00e9let\u00e9ben ez sem ker\u00fclt nyilv\u00e1noss\u00e1g el\u00e9 (h\u00e1zi hangversenyen 1815-ben val\u00f3sz\u00edn\u0171leg bemutatt\u00e1k): csak 1860-ban hangzott fel els\u0151 \u00edzben a szimf\u00f3nia fin\u00e1l\u00e9ja, m\u00edg a teljes m\u0171vet 1881. febru\u00e1r 19-\u00e9n mutatt\u00e1k be Londonban.<\/p>\r\n
A patetikus, fant\u00e1ziaszer\u0171 lass\u00fa bevezet\u00e9s ut\u00e1n felhangz\u00f3 gyors els\u0151 t\u00e9tel kamarazeneszer\u0171en \u00e1tt\u00f6rt, leveg\u0151s hangszerel\u00e9s\u00e9vel lepi meg a hallgat\u00f3t; a t\u00e9tel dallamvil\u00e1g\u00e1ra a fiatalos lend\u00fclet \u00e9s energia jellemz\u0151. A III. szimf\u00f3ni\u00e1hoz Schubert nem \u00edrt lass\u00fa t\u00e9telt: a m\u00e1sodik helyen nyugodt \u00e9s szeml\u00e9l\u0151d\u0151 Allegretto \u00e1ll, mintegy korai el\u0151k\u00e9pe a nagy C-d\u00far szimf\u00f3nia \u201emennyei hossz\u00fas\u00e1g\u00fa\u201d m\u00e1sodik t\u00e9tel\u00e9nek. A Men\u00fcett a s\u00falyos \u00fctemel\u0151z\u0151k szokatlan effektus\u00e1val lep meg: ez, valamint a hirtelen dinamikai v\u00e1lt\u00e1sok adj\u00e1k a t\u00e9tel saj\u00e1tos humor\u00e1t \u00e9s egyben n\u00e9pies zamat\u00e1t. V\u00e1ratlan a fin\u00e1l\u00e9 tarantellaritmusa is, amelynek k\u00e9sei megfelel\u0151je a posztumusz c-moll zongoraszon\u00e1ta ragyog\u00f3 \u00e9s d\u00e9moni z\u00e1r\u00f3t\u00e9tele. (P\u00e1ndi Marianne, Hangversenykalauz)<\/p>\r\n[embed]https:\/\/www.youtube.com\/watch?v=z9dCgF_LvYg[\/embed]\r\n
-viita-<\/p>","type":"rich"}